KrisztyPhoto

  Hajnalban érkeztem. A nap még csak éppen sejlett a fák mögött, a harmat megült a fűszálakon, és a sátorponyvák alatt csendesen szuszogott a táborozó közösség. A part menti fák között lassan szivárgott át a fény, a víz halk neszei keveredtek a madárcsicsergéssel. Valami varázslatos nyugalom lengte be a Rába-partot – olyan volt, mintha az egész hely még álmodna. Ahogy a barátaim sátrához értem, barátnőm nagy öleléssel fogadott . Nem kellett egy szó sem – csak ez az ölelés, ami azt mondta: "Itt vagy, és jó, hogy itt vagy." Ahogy sorban ébredeztek az emberek, mindenki mosolyogva, barátságosan köszöntött : – Helló Kriszti! Y-nal! Ez az a pont, amikor már tudod, hogy jó helyen vagy. Egy közösségben, ahol a neved nemcsak ismert, hanem szeretettel mondják ki. Ahol a fotós nem csak „a fotós”, hanem része az egésznek – egy arc a sok közül, aki ugyanúgy élvezi a pillanatot, mint bárki más. A Rába Beach nekem már rég nem csak egy esemény. Inkább egy nagyra nőtt családi találkozó...